„Mielőtt a hadvezérek elhagyták volna a várost, követet küldtek Spártába, egy Pheidippidész nevű athéni férfit, aki nagyon gyorsan tudott futni, és ez is volt a foglalkozása...
...az Athénból való indulása utáni napon már meg is érkezett. Felkeresvén az elöljárókat, ezt mondta: Lakedaimóni férfiak! Az athéniak azt kérik tőletek, hogy siessetek a segítségünkre, és ne nézzétek tétlenül, hogy a legősibb hellén várost a barbárok leigázzák."


A fenti sorok Hérodotosz "A görög-perzsa háború" című művéből valók, és számunkra azért kiemelt fontosságú, mert az abban megénekelt futás adta az ötletet 1982-ben a brit légierő öt futójának, hogy kipróbálják, vajon el lehet-e futni Athénből Spártába másfél nap alatt.

Útjuk során a nagy távolságon túl további nehézségekbe ütköztek, a sok helyen rossz minőségű út, a térképek használhatatlansága és a latin betűs útjelző táblák hiánya egyaránt nehezítette a hírnök útjának rekonstruálását. A nem mindennapi kaland végén kettejüknek John Fodennek és John Scholtennek sikerült 36 órán belül Spártába érniük, a következő évben pedig már egy verseny szervezésébe fogtak Pheidippidész futása emlékére. 246 kilométer Athén és Spárta között, 36 órás szintidő alatt.

Azóta minden szeptember utolsó péntekén mindenre elszánt ultrafutók csoportja tartja izgalomba az ébredező Athént: megszületett a Spartathlon.

Talán nem túlzás a Spartathlont a világ legkeményebb ultraversenyei közé soroloni, elég ha azt az adatot figyelembe vesszük, hogy habár mára elég javult a teljesítési arány, még mindig nem haladja meg a 40%-ot. Azaz minden tíz futóból várhatóan négy ér csak célba, miközben a feladásra kényszerült 6 is sokat próbált ultrafutó, aki a szabályok értelmében, 10 és fél óra alatt futott már 100 km-t vagy teljesített már 200 km-es versenyt vagy eljutott már szintidőben a Spartathlonon a 172 km-es ellenőrzőpontig életében. A versenyen a már önmagában is embert próbáló 246 kilométeres útvonalon túl a szoros és igen komolyan vett szintidő, az időjárás kiszámíthatatlansága valamint a folyamatosan emelkedő és lejtő útvonal az indulók legfőbb ellenségei.

A görögök maguk "történelmi" ultrafutóversenynek nevezik a Spartathlont, ahol gondosan ügyelnek rá, hogy évről-évre minél többet megőrizzenek a klasszikus olimpiai szellemiségből. A versenynek nincs névadó szponzora, sőt nincs díjazása sem: valamennyi versenyző, aki eljut Leonidász király szobrának a lábáig (hivatalosan a szobor lábának megérintését tekintik a célba érésnek)  egy érmet és egy koszorút kap valamint kortyolhat az Evrotasz folyó hűsítő vizéből. Az ellenőrzőpontok személyzete évről-évre változatlan, a visszatérő versenyzőket szinte már jó barátként üdvözlik, sőt van pont amely apáról-fiúra öröklődött a verseny 29 éves története során.

A versenyt összesen 75 frissítőpont tagolja apróbb résztávokra, de klasszikusan hat szakaszra szokták osztani.

  • Athéntől Korinthoszig nyúlik a verseny első, leghosszabb szakasza, amely a 22-es számú ellenőrzőpontig tart. Ennek a résznek a legszigorúbb a szintideje, 9 és fél óra az engedélyezett idő, azaz átlagosan 7 perces kilométerekkel kell a futóknak teljesíteni ezt a 81 kilométert.
  • Korinthosztól Nemeaáig fekvő 43 kilométeres szakasz a 22-35. ellenőrzőpontig tart, elvárt érkezési idő 16 óra. Az igazi senki földje, már túl van az ember egy kemény, tempós közel 10 órán, de a cél még felfoghatatlanul messze van. Nem csoda hogy itt adják fel legtöbben a versenyt.
  • Nemeától Lyrkeaig, a 43. ellenőrzőpontig tart a harmadik szakasz. A legtöbben ide már sötétedésben érkeznek, és ez az az útszakasz ahol a legkevesebbet javult az útminőség John Fodenék első futásához képest. A 24,5 kilométeres szakasz végére 20 óra alatt el kell érni.
  • Lyrekától Nestaniig tartó 23 kilométeres szakasz talán a legkeményebb az egész versenyen. Közel 160 kilométer futás után egy 8 kilométer hosszú 800 méter szintemelkedést tartalmazó kivilágítatlan, sokszor úttalan ösvényeken vezető emelkedőt kell teljesíteni, hogy felérjenek a Parthenio-hegyre. Aki tovább akar indulni, annak legkésőbb 24 és fél óra alatt kell Nestaniba, az 52-es ellenőrzőponthoz érkezni.
  • Nestanitól Tegeaig tartó szakasz a legtöbbeknek a hideg éjszakából való éledezéssel telik, az ismét felkelő nap azonban hirtelen nem várt erővel tudja ontani melegét. A 60-as ellenőrzőpontig tartó szakasz 23 kilométerének megtételére 3 és fél órát biztosítnak a szervezők, így innen legkésőbb szombat 11-kor tovább kell indulni.
  • Tegeától Spártáig tartó utolsó szakasz nem könnyíti meg az elgyötört, jellemzően már több mint egy napja futó versenyzők dolgát: egy 20 kilométeres emelkedő és egy 30 kilométeres lejtőt kell leküzdeni annak aki kézbesíteni akarja az üzenetet a Királynak.


A Spartathlon eddigi 28 évében összesen 16 embernek sikerült megnyerni a versenyt. Az egyszeres győztesek között ott találjuk a magyar Bogár Jánost is, aki 1991-ben ért leghamarabb Leonidász szobrához. Kétszeres győztes az angol James Zarei, a japán Ryoichi Sekiya és a görög Kostas Reppos, míg háromszor a svéd Rune Larsson a német Jens Lukas és az amerikai Scott Jurek győzedelmeskedett. Jureknél egyetlen ember tudta csak gyorsabban futni az Athén-Spárta távot, a görögök legendás ultrafutója Yiannis Kouros, aki négy indulásból négyszer nyert a versenyen és a négy leggyorsabb teljesítés is a nevéhez kötődik.

A Spartathlon győztes idők a pálya változatlansága dacára is komoly ingadozást mutatnak, ami szintén a versenykörülmények tervezhetetlenségét mutatja. 24 órán belüli idővel csak 14-szer, azaz átlagosan minden második évben diadalmaskodtak. Kouros 84-es pályarekordja és a leglassabb győztes, Rune Larsson 93-as ideje között több mint 6 és fél óra az eltérés, de ha Kouros négy győzelmét nem számítjuk, akkor is 4 és fél óra van a leggyorsabb és leglassabb győztes idő között (ez több mint 1 perccel lassabb tempót jelent kilométerenként!).

A pénteken induló idei Spartathlonon természetesen magyarokért is szoríthatunk. Ott lesz a rajtnál a legsikeresebb magyar Spartathlonos, a 13x-os teljesítő Lőw András, az ultratrialonos Szőnyi Ferenc az elmúlt két évben leggyorsabb magyar Tóth Attila (a képen) és a jelenleg legjobb ultrásnőnk Lubics Szilvia is. A magyar indulók (rajtszám és név):

8 Lőw András / 22 Szabó Béla  / 35 Lesi Zoltán / 122 Lajkó Csaba / 147 Noszik János / 148 Lengyel István / 176 Szőnyi Ferenc / 180 Fazekas János / 188 Lubics Szilvia / 189 Méreg József / 275 Tóth Attila / 330 Gyurján Tamás  / 354 Bögi Sándor

A szurkolóknak érdemes az index szakirányú topikját felkeresni, péntek hajnaltól engem biztos ott találtok majd...

Ajánlott olvasmány: a magyar hősök által szerkesztett wikipedia oldal, amelyen találtok versenybeszámolókat is.

(fotók: hunrun.com, spartathlon.gr)

A bejegyzés trackback címe:

http://fussatokbolondok.blog.hu/api/trackback/id/tr543249316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.