Talán nem mondok újdonságot azzal senkinek, hogy tervezgetős típus vagyok, így próbáltam alaposan felépíteni az idei futóévemet is. Volt rá időm, tavaly év végén jó 2,5 hónapig csak álmodhattam a futásról. Az idei év főversenye az őszi maraton volt számomra, de azt gondoltam, ha minden úgy alakul, ahogy a fejemben lejátszottam, bónuszeseményként megcélzom a tradicionálisan november elején tartott 50 km-es OB-t.
Az 50 kilis táv az ultrák előszobája, sokan, akik 12 órás vagy 24 órás versenyt is megjártak már nem tartják igazi ultratávnak, de a maraton felől érkezőknek - így számomra is - egy valós, új kihívást jelent. Az elmúlt években a verseny Csillaghegyen került megrendezésre egy 931 méteres körpályán, így lélekben már készítettem magam életem első körözős versenyére. Ezt jó tapasztalatszerzés mindenkinek, aki szeretne aszfaltos ultrákon indulni, hiszen azokat tradicionálisan egy rövid, 1-2 kilométeres, hitelesített körpályán rendezik, ami nyilvánvalóan mind a mentális felkészülés mind a frissítés szempontjából elég egyedi versenyforma. Ezért voltam kissé csalódott, amikor valamikor szeptember vége felé kiderült, hogy idén a Margitsziget lesz a színhely, 9 szigetkör valamint egy külön kimért pótkör vár majd minden indulóra.
Nem tudtam igazán, hogy a Spar maraton utáni 5 héten mennyi komoly edzést végezzek még, de a pótvizsga miatt ez gyorsan eldőlt: 2 héttel a megszenvedett Spar után (és 3 héttel az 50 kili előtt) futottam egy másik marcsit, utána viszont már csak 20 kilométer alatti futásokkal tartottam szinten magam a versenyig. Egyrészt azért, mert éreztem a szervezetemen is, hogy nem pihente ki magát, másrészt valószínűleg szintén a túlterhelés következtében kezdődő talpi bőnye gyulladás jeleit észleltem magamon.
Mivel nem futottam már hosszút a verseny előtti hetekben, nem tudtam a talpfájásom, hogy bírja majd a közel öt órát, így elővigyázatos voltam: ugyan még nem mertem az egész versenyt a HOKA-ban futni, de a Vomero mellé becsomagoltam azt is a frissítők és váltócuccok mellé. Reménykedtem, hogy nem kell majd cipőt cserélnem, de úgy voltam vele, hogy inkább legyen ott feleslegesen, minthogy ne legyen velem szükség esetén. Ez a döntés, mint utóbb kiderült kulcsfontosságú volt a sikeres teljesítés szempontjából.
A verseny reggelén korán kiértünk a Szigetre, nem szeretem, ha az előkészületekkel kapkodnom kell. Rajtszám átvétel, átöltözés, mosdó, vazelin oda ahova kell, és már be is futottak népliget futótársaim, Rókalaci és Karesz (a képen Karesz, Laci és én) , így a várakozás hátralévő percei igazán jó hangulatban teltek.
A rajt előtt hátra helyezkedek, gyorsan végiggondolom miért is vagyok itt: mennyit járt a fejembe idén ez a perc, honnan indultam, minek az egyik állomása ez a nap, és milyen ajtókat nyithat ki nekem a jövőre. Óvatosan rajtolok, el is húz a mezőny tőlem, néhányan maradunk csak hátra, de 1 kilinél látom, hogy 5:25 körül van a tempó, ami még mindig gyors, hát visszaveszek még egy kicsit. Nem szeretném elfutni az elejét semmiképp.
Úgy 3 kili után utolérem Rókalacit, látom sok neki a tempó, de mondja, csak két kört hajt ennyire, mert 5 perccel a rajt előtt váltótag is lett. :-) Az első kör végén sodródik mellénk Milán, aki mint kiderül rutinos ultrás, több 24 óráson is túl van már. Rókalaci ígéretéhez híven kissé lemarad, és innentől Milánnal rójuk tovább. A tempó kényelmes, így van erőnk dumálni, elmeséljük mindketten miért vagyunk itt, ki mit keres és mit talál meg a futásban. Ő sokkal rutinosabb nálam, a legjobb eredménye 160 km körül van 24 órán és párosban futott már UB-t is, érdemes odafigyelni a szavaira. Ilyen jó társaságban gyorsan telnek a kilométerek, minden kör végén gyors frissítés és már indulunk is tovább.
De a Szigetkör pocsék borítása igencsak kikezdi a talpam, ahol tudok, futok az út mellett, de főként a pesti oldalon ez nem olyan egyszerű, a „puding” futhatatlan és mellette az apró kavicsos sétány sem sokkal jobb. Olyan 30 kilinél járunk, amikor elkezdek lassulni és leszakadok Milántól. A lábam kezd elmerevedni, de főként a talpfájásom az, amivel nem tudok mit kezdeni. 
Sebeim nyalogatása igen sok erőt felemészt, és nem segít fejben erősnek maradni. A hetedik körben annyira fáj már a talpam, hogy bele kell sétálnom, de végre eszembe jut a HOKA! A kör végén a frissítés mellett gyors cipőcsere - már mennyire ez 4 óra futás után lehetséges - és nekivágok, hogy először életembe ne álljak meg 42,2 kilométernél.
Az utolsó körömet már elég elgyötörten kezdem meg - hogy milyen látvány lehetek, azt a családtagjaim arcáról elég pontosan leolvashatom -, de szerencsére a HOKA-ban a fájdalmaim mérséklődtek. Tempóm már egy jó félórája 6 perces kilik alá lassult, sőt ismét gyaloglásra kell két rövid szakaszon váltanom, de végül is tesóm biciklis kísérete mellett 4:55:12 alatt célba érek.
A fáradtságon túl iszonyú büszke vagyok, és nagyon örülök, hogy sikerült amiért egész évben edzettem. Érzem, hogy mindent kiadtam magamból, ennyire vagyok jelenleg, 1,5 éves futómúlttal képes. Ugyanakkor a fájdalmaim miatt ismét nem élveztem a verseny egy jelentős részét, és nem is tudtam fejben végig elég erős maradni, márpedig ennek megtanulása elengedhetetlen a jövőbeni terveimhez. A következő időszak feladata a nehéz pillanatokon átsegítő mentális erő megszerzése kell, hogy legyen - a néhány ezer kilométer lefutása mellett...:-)
Ez a nap tényleg nem lehetett volna sikeres a családtagjaim segítsége, szurkolása nélkül. Köszi Csöpp, Dini, Anca és Gabesz (in order of appearance)! :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.12.01. 08:05:36
ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2011.12.01. 08:06:34
melyik lóbalzsamot használod???
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.12.01. 10:24:47
rokalaci · http://tavfutomuvek.extra.hu 2011.12.04. 21:54:32
Az utat járjuk, mindenki a magáét... Valóban versenyen kell tudni úgy lazítani, hogy az jól is essen. NEM biztos, hogy ez pozícióvesztéssel is jár..
Öreg róka aszondja fuss ahogy pillanatnyi "kedvedbe" fér...
nem biztos, hogy egy kemény felkészülés eredményes versenyt hoz..
De egy jókedvű varseny ha véletlenül eredményes is.... Na? Na?
Sekiwake · http://ennyirefutja.blog.hu 2012.02.19. 21:42:50
ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2012.02.20. 09:18:32
volt egy kis sérülés, meg egy kis túledzettség, de már minden oké, hamarosan visszatérek...:-)
bencsikp · http://ennyirefutja.blog.hu 2012.04.10. 21:28:54
Mikrobi 2012.09.20. 23:12:51
ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2012.09.21. 12:52:12
a következő 50esemen februárban 26 percet javítottam! :-)