Rám félmaraton még nem volt ilyen hatással
Címkék: félmaraton ringsider fut suhanj!
2011.09.06. 10:11
Emlékszem tavaly ilyenkor milyen izgalommal készültem első félmaratonomra: időterveket kovácsoltam és frissítőpontokat tervezgettem, és úgy éreztem, mint mindenki az első megmérettetése előtt, hogy az életem múlik rajta.
Azóta futottam még két félmaratont, javítottam több mint tíz percet az akkori 1:55-ös időmön, de az élet úgy hozta, hogy a második "nájkimon" nem az órával harcoltam. Illetve dehogynem, csak nem úgy, mint a legtöbben: nem a korábbi futásaimnál gyorsabb, hanem jóval lassabb futást terveztem. Ugyanis a SUHANJ! alapítvány - amely lelkesítő munkájával, szuper önkénteseivel és főként fantasztikus "Suhancaival" végigkíséri, és folyamatos inspirációval tölti meg futásaimat - idén izgalmas feladatot kapott: mi lettünk a 2:30-as iramfutók.
Az iramfutónak lenni különleges dolog: egyenletes vagy egyenletesen lassuló tempóban futva kell a meghatározott szintidőre célba érkezni, támaszt nyújtva mindazok számára, akik a csapathoz csatlakozva szeretnék biztosítani adott szintidő alatti célba érkezésüket. Ennek megfelelően próbáltuk komolyan venni feladatunkat: szombaton futópróbát tartottunk, hogy a 7 perc/km körüli tempót begyakoroljuk, pontos menetrendet készítettünk az útvonalra, és a verseny reggelén fokozódó izgalommal foglaltuk el a rajthelyünket a narancssárga lufikkal, 2:30-as iramfutói táblánkkal és hat suhancunkkal. Indulás előtt néhányan odajöttek, érdeklődtek a tervezett tempóról, és próbáltunk mindenkit megnyugtatni, és minél alaposabban tájékoztatni a várható nehézségekről.
Fantasztikus élmény volt a rajt, amikor vagy 10 perccel a pisztoly eldördülése után végre mi is áthaladtunk a startvonalon. Innen az első kilométer a tempó megtalálásáról szólt, majd a későbbiekben ezt sebességet próbáltuk minél pontosabban tartani.
Nagyjából négy kilométernél járhattunk, amikor az első nehézségekbe ütköztünk: a pokolian forró budai rakpartra kanyarodva teljesen kiürült frissítőasztalok fogadtak minket. Amíg Berta Feri cimborám megállt a futókkal és próbáltak némi vizet összegyűjteni, addig én a tempót egyenletesen tartva futottam tovább. Néhány perc alatt újra összerázódott a bolyunk, és folytattuk utunkat, de sajnos a következő frissítőponton is hasonló helyzet fogadott bennünket.
Itt is több időt töltöttek futóink, mint ami optimális esetben szükséges lett volna. Néhány perc múlva ugyan ekkor is visszarendeződött mellém a csapatunk, de már érződött, hogy a meleg kezdi megtenni hatását: egyre nehezebben tartották a tervezetnél még kicsit lassabb tempónkat és kezdtek elmaradozni mellőlünk. Ekkor nagyjából fél távnál voltunk, és hiába próbáltuk biztatni őket, túlságosan nagy volt a forróság és túlságosan messze még a cél.
A 14,5 kilométernél lévő fordító fordulópont volt a csapatnál is: a visszaúton láttuk, hogy eddigi futóink bizony már jócskán lemaradva követnek csak bennünket. Mi természetesen tartottuk a tempót de egyre többen kényszerültek belegyalogolni a távba és egyre többen "csúsztak" vissza hozzánk.
Ferivel úgy döntöttünk, hogy ő is visszamarad kicsit, hogy lemaradt kerekesszékes suhancainkat támogassa, így innentől egyedül futottam a narancs lufikkal. A felüljáró előtt még összeszedtünk pár embert és együtt kezdtünk bele a mászásba és az ereszkedésbe. 19 kilométernél mindenkit előre küldtem, de sajnos keveseknek volt már csak ereje a hajrázásra. A ligetbe érve még mintegy 30 embert sikerült a néhány száz méteres finisre rábírni, aztán a csapat végén 2:29:31-el értek célba a narancs színű lufik. (a fenti térképre kattintva megtekinthetők a futás részletei, a 5. kilométernél későn nyomtam a részidőt, a 13-14. között pedig elfelejtettem nyomni)
Személy szerint nekem ez a futás a legkülönlegesebb félmaratonom volt: nem a fizikai teljesítés, hanem a hangulat ás az élmények miatt. A tempó a forróság dacára sem viselt meg, habár a lábam a lassú tempó miatt módosult lépéshossz miatt kissé megfájdult. Így négy héttel a maraton előtt jó kis edzés, jó tapasztalatszerzés és felejthetetlen élmény volt ez a vasárnap.
(fotók: futanet.hu és SUHANJ!)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.09.06. 14:37:01
ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2011.09.06. 14:39:22
azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.09.06. 22:20:24
Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2011.09.07. 21:05:31
Gratulálok neked és a Suhanj csapatnak!