Hát eljött ez a hétvége is. Rutinos maratonosok és minden általam olvasott edzésterv egyetért abban, hogy három héttel a nagy verseny előtt még fusson az ember egy harminc körülit, és ezzel zárja le a felkészülés igazán kemény részét. Nálam ez az "utolsó" hét így alakult:
A héten több fontos dolog is történt: három futás után kezdünk összeszokni az új Asicsemmel, végre igazán jól esik a mozgás benne, így hivatalosan is ez lett az október 2-ai fellépő cipőm, illetve a hétvégi hosszúfutás, amely az eddig második leghosszabb futásom volt a maga 35 kilometerével igazán jól sikerült.
Végig jó erőben éreztem magam, a versenyen használatos felszerelés remekül működött a főpróbán, és folyamatosan kissé gyorsuló tempóval, holtpont nélkül tejesítettem az idei leggyorsabb hosszú futásomat. Az átlagtempóm nem sokkal maradt el az elképzelt maratoni sebességemtől, az átlagpulzusom jócskán 150 alatt maradt, azt hiszem igazán bíztató előjelek a versenyre.
A következő három hét már a formaidőzítés időszaka: fokozatosan csökkenő edzés intenzitás, egyre több pihenés és mentális ráhangolódás szerepel a programban. Őszintén szólva nem is tudom, mit fogok a felszabaduló időmmel kezdeni...;-).
A T-2. hétre még a szokásos hét 80%-át javasolják egy 20-25 kilométer közötti hosszúval, míg a T-1. hét már tényleg igen laza, 60%-a a szokásosnak, egy 15 körüli hétvégi hosszúval, amibe vérmérséklet szerint lehet némi versenytempót is csempészni. Az én esetemben ez 55 illetve 40 kili körüli heteket jelent az elkövetkezőkre. Utána pedig már csak hetet kell aludni...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.