Majd egy hónap telt el a legutóbbi bejegyzés óta, de úgy éreztem a sikertelen maraton után inkább befelé kell koncentrálnom.
Fizikálisan pár nap alatt rendbejöttem, de a belső sebek sokkal lassabban gyógyultak. Tudtam, amint módom lesz, ismét kikerekítem az egyik hosszú futásom és futok egy magán maratont.
A maratont követő második hétvégén 25 kilit írtam elő magamnak, de tudtam, hogy ha nem érzem nagyon rosszul magam 2 óra futás után, akkor megtoldom a penzumot. Szokás szerint könnyedén kezdtem, ám a tempóm még így is gyorsabb volt mint a Spar maratoni első 2 kilométerem, majd lassacskán kezdtem felvenni az utazótempóm.
A minimális elvárásom olyan 5:25 körüli átlagtempó volt, és ezt 145 körüli pulzussal könnyedén tartani is tudtam. Fizikálisan végig jó állapotban voltam, de a két héttel korábbi maraton még igencsak érződött a lábamba, olyan 28 kilométertől eléggé elfáradt és elmerevedett lábakkal róttam a köröket.
35-nél láttam, hogy van esélyem egy 3:45-ön belüli teljesítésre, ezért kissé emeltem a tempót, és így végül 3:44:58 alatt lett meg a 42,2 km. Nagyon elégedett voltam az eredménnyel: amint a 151-es átlagpulzus is mutatja, hogy a túlterhelésből adódó lábfájást leszámítva "könnyed" volt a futás. Jó tudni, hogy tapering nélkül, éhgyomorra, egy pár zselével meg némi izoval tudok 5:20-on belüli átlagokkal maratont futni.
Ez a futás nem csak a csorba kiküszöbölése miatt volt fontos, hanem egy jó maratonhoz kötöttem az idei bónuszversenyem, az 50 km-es OB-n való elindulást is. Most már annak se állt többé semmi az útjába. Hogy ott mi történt, az is kiderül következő híradásunkból...:-)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.