Lassan célegyeneséhez érkezik a maratoni felkészülésem, hat hét múlva itt a verseny, amire egész évben készülök. Az edzéstervem szerint a mostani volt a legkeményebb hét, 80 kilométert meghaladó össztávval, benne tempósabb futással és harminc kili feletti hétvégi hosszúval. Ennek megfelelően nem nevezhetem most éppen kipihentnek magam, de tudom, hogy megérte. Így alakult a hetem:
Mindig pulzuskontrollal futok, és általánosságban elmondható, hogy a kilométereimet könnyű/normál tempóban futom, ami nálam 150 vagy az alatti pulzustartományt jelöl. Azonban a verseny közeledtével most próbálgatom, hogy hat majd a szervezetemre a maratoni versenytempó, ezért szerdán 14 és csütörtökön 10 kilit futottam kissé tempósabban.
Sokkal okosabb nem lettem, még mindig kissé tanácstalan vagyok mi is legyen pontosan a célidőm.
A szombat esti 14 kilométer kissé lemerített, így vasárnap hajnalban kellőképpen fáradtan álltam neki a maratonig az utolsó előtti 30 km feletti futásomnak. A terv az volt, hogy jelmezes főpróbát is tartok, ezért 10 kilométertől félóránként megettem egy zselét, valamint kipróbáltam a héten megjött Zensah kompressziós lábszáramat is.
Minden remekül ment, a pulzusom sikerült végig alacsonyan tartani, a gyomrom úgy nyelte a gélt, mint kacsa a nokedlit és végig erősnek éreztem magam.
Sajnos a 3 óra körüli futásokon mostanság elkezdtem kidörzsölődni, így ennek a megoldása még az elkövetkező hetekre marad. Ja, és még a versenyre szánt cipőm sincs meg. De erről majd valamikor legközelebb...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
