Emlékszem tavaly ilyenkor milyen izgalommal készültem első félmaratonomra: időterveket kovácsoltam és frissítőpontokat tervezgettem, és úgy éreztem, mint mindenki az első megmérettetése előtt, hogy az életem múlik rajta.

Azóta futottam még két félmaratont, javítottam több mint tíz percet az akkori 1:55-ös időmön, de az élet úgy hozta, hogy a második "nájkimon" nem az órával harcoltam. Illetve dehogynem, csak nem úgy, mint a legtöbben: nem a korábbi futásaimnál gyorsabb, hanem jóval lassabb futást terveztem. Ugyanis a SUHANJ! alapítvány - amely lelkesítő munkájával, szuper önkénteseivel és főként fantasztikus "Suhancaival" végigkíséri, és folyamatos inspirációval tölti meg futásaimat - idén izgalmas feladatot kapott: mi lettünk a 2:30-as iramfutók.

Az iramfutónak lenni különleges dolog: egyenletes vagy egyenletesen lassuló tempóban futva kell a meghatározott szintidőre célba érkezni, támaszt nyújtva mindazok számára, akik a csapathoz csatlakozva szeretnék biztosítani adott szintidő alatti célba érkezésüket. Ennek megfelelően próbáltuk komolyan venni feladatunkat: szombaton futópróbát tartottunk, hogy a 7 perc/km körüli tempót begyakoroljuk, pontos menetrendet készítettünk az útvonalra, és a verseny reggelén fokozódó izgalommal foglaltuk el a rajthelyünket a narancssárga lufikkal, 2:30-as iramfutói táblánkkal és hat suhancunkkal. Indulás előtt néhányan odajöttek, érdeklődtek a tervezett tempóról, és próbáltunk mindenkit megnyugtatni, és minél alaposabban tájékoztatni a várható nehézségekről.

Fantasztikus élmény volt a rajt, amikor vagy 10 perccel a pisztoly eldördülése után végre mi is áthaladtunk a startvonalon. Innen az első kilométer a tempó megtalálásáról szólt, majd a későbbiekben ezt sebességet próbáltuk minél pontosabban tartani.

Nagyjából négy kilométernél járhattunk, amikor az első nehézségekbe ütköztünk: a pokolian forró budai rakpartra kanyarodva teljesen kiürült frissítőasztalok fogadtak minket. Amíg Berta Feri cimborám megállt a futókkal és próbáltak némi vizet összegyűjteni, addig én a tempót egyenletesen tartva futottam tovább. Néhány perc alatt újra összerázódott a bolyunk, és folytattuk utunkat, de sajnos a következő frissítőponton is hasonló helyzet fogadott bennünket.

Itt is több időt töltöttek futóink, mint ami optimális esetben szükséges lett volna. Néhány perc múlva ugyan ekkor is visszarendeződött mellém a csapatunk, de már érződött, hogy a meleg kezdi megtenni hatását: egyre nehezebben tartották a tervezetnél még kicsit lassabb tempónkat és kezdtek elmaradozni mellőlünk. Ekkor nagyjából fél távnál voltunk, és hiába próbáltuk biztatni őket, túlságosan nagy volt a forróság és túlságosan messze még a cél. 

A 14,5 kilométernél lévő fordító fordulópont volt a csapatnál is: a visszaúton láttuk, hogy eddigi futóink bizony már jócskán lemaradva követnek csak bennünket. Mi természetesen tartottuk a tempót de egyre többen kényszerültek belegyalogolni a távba és egyre többen "csúsztak" vissza hozzánk.

Ferivel úgy döntöttünk, hogy ő is visszamarad kicsit, hogy lemaradt kerekesszékes suhancainkat támogassa, így innentől egyedül futottam a narancs lufikkal. A felüljáró előtt még összeszedtünk pár embert és együtt kezdtünk bele a mászásba és az ereszkedésbe. 19 kilométernél mindenkit előre küldtem, de sajnos keveseknek volt már csak ereje a hajrázásra. A ligetbe érve még mintegy 30 embert sikerült a néhány száz méteres finisre rábírni, aztán a csapat végén 2:29:31-el értek célba a narancs színű lufik. (a fenti térképre kattintva megtekinthetők a futás részletei, a 5. kilométernél későn nyomtam a részidőt, a 13-14. között pedig elfelejtettem nyomni)

Személy szerint nekem ez a futás a legkülönlegesebb félmaratonom volt: nem a fizikai teljesítés, hanem a hangulat ás az élmények miatt. A tempó a forróság dacára sem viselt meg, habár a lábam a lassú tempó miatt módosult lépéshossz miatt kissé megfájdult. Így négy héttel a maraton előtt jó kis edzés, jó tapasztalatszerzés és felejthetetlen élmény volt ez a vasárnap.

(fotók: futanet.hu és SUHANJ!)

A bejegyzés trackback címe:

https://fussatokbolondok.blog.hu/api/trackback/id/tr573206006

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pantomimes · http://ennyirefutja.blog.hu/ 2011.09.06. 14:37:01

Gratulálok, minden elismerésem a tiéd. Nagyon sokat gondolok erre, hogy ezt csinálnám szívesen, ennek látom értelmét a PB hajkurászásnak már nem annyira, ezzel lehet adni.

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2011.09.06. 14:39:22

@pantomimes: köszi...:-) egyszer gyere, csatlakozz te is egy SUHANJ! futáshoz, szerintem felejthetetlen élmény lesz! mondjuk a maratonon én se velük futok...

azilinha · http://futobarom.blog.hu/ 2011.09.06. 22:20:24

A legszebb ebben az, hogy az egyéni céljaitokat feláldozva váltok 2:30-as iramfutókká, hogy másokat segítsetek.

Bozót · http://www.bozotfut.blogspot.com 2011.09.07. 21:05:31

Én most csak egy póló viselésével "jótékonykodtam", de tervezem látássérült kísérését a közeljövőben, ha lesz rá igény. Azért ilyesmit, mert nekem is eggyel kevesebb működő látószervem van, bár szerencsémre az jól működik :)

Gratulálok neked és a Suhanj csapatnak!

szalmon ella 2011.09.08. 16:04:21

Ha valaki segítene a fiamnak/kerekesszékes/ jövőre mi is mennénk!

ringsider · http://fussatokbolondok.blog.hu 2011.09.09. 08:28:53

@szalmon ella: küldtem üzenetet! a lényeg, hogy keresd meg közvetlenül az alapítványt és segítünk amiben tudunk...:-)

szalmon ella 2011.09.09. 10:57:17

@ringsider: köszönöm szépen, ezt fogom tenni:)
süti beállítások módosítása